Karcsi kiállításon volt

 

Nemrég volt egy kiállítás, melyet a HUNLTC (Hungarian LEGO Train Club) szervezett. Nevéhez képest nem a vonatok voltak a főszereplői a rendezvénynek, de ez talán jobb is így. Én nem voltam ott, de amiket hallottam, nem tudok pozitív véleményt alkotni. Aki ott volt, eldönti, tetszett-e neki vagy sem.

 

De most olvassátok mit írt Karcsi, aki ott volt, nem is egyedül!


Kiállításon voltam

Nemrég a HUNLTC az Örs vezér teréhez közeli Cserepesházban szervezett kiállítást. A rendezvényre jómagam is ellátogattam egy nagyszerű lány társaságában.

A belépőjegyet egy idős néni - valószínűleg a művelődési központ munkatársa - adta. Elég közömbös volt, de korrekt. Elmagyarázta, merre kell menni a kiállításhoz, majd elköszönt. Valóban egy kis magyarázásra szorult a dolog, ugyanis a kiállítás ketté volt szedve.

Az első, kisebb teremben egyetlen terepasztal állt, a vikinges-középkori. Nagy volt, részletgazdag, szép, el is időztünk a kockákat nézve, beszélgettünk. Az asztalt csupán egy valaki vigyázta. Szólni nem szólt hozzánk, fülén headset volt, arca rezzenéstelen maradt mindvégig.

Részlet a vikinges asztalról

A vikingezés után átmentünk a másik terembe, ami sokkal nagyobb volt, mint az előző, s ezért aztán a kiállított építményekből is jóval több volt. Itt sem foglalkoztak velünk igazán a köszönés odadörmögésén kívül. No nem azt mondom, hogy körbe kell ugrálni a látogatókat, de azért mégis. Volt, aki a telefonját babrálta, másik kettő pedig egymással beszélgetett - egyikük zavaróan hangosan és igencsak magabiztos stílusban. A némileg rossz megvilágítású teremben a jobb sarokban főleg gyári Star Wars készleteket csodálhattunk meg. A helység többi részét megtöltötte az U alakban felállított hatalmas LEGO város. Jobb oldalt falusi részlettel kezdődött, majd a belváros következett. Az elrendezéssel próbáltak játszani a kiállítók, így kerülhetett a belváros egy szegletébe a nem minifig arányú gyári készlet, a Taj Mahal, mellé pedig a szintén gyári City kombájn. Mókás, mókás, de ugyanakkor szúrja ám az ember szemét.

Az U alak mentén tovább haladva a belváros régebbi időket idézett. Végül, balra hátul egy vonatos összeállítás jött. Ez valahol elvárás is a tájékozottabb látogatóban, ha már a Hungarian LEGO Train Club programjára érkezik. Ennél a résznél megálltunk kicsit a lánnyal, véleményezni kezdtük a vonatokat (ingázóként többet jól ismerünk). Volt, ami nagyon, s volt, ami kevésbé tetszett. Ilyen volt például a vonalunkon hétvégenként közlekedő piros Flirt. A vonat szerintünk inkább csak emlékeztetett az eredetire. A lány az elejét, én a csuklóit kifogásoltam, amikor váratlanul az egyik kiállító (a vonat építője), aki a vonatos rész előtt karba tett kézzel szétterülve ült, megvédte az alkotást, türelmet igénylő stílusban. Idézem szabadon: "Aki nekem olyan csuklót épít, ami jobban hasonlít a valódira, és beveszi ezeket az éles kanyarokat, letérdelek előtte". Bár megdöbbentem úgy a mondat tartalmán mint magán a mondaton, nyugodtan próbáltam rá válaszolni. Mondtam, hogy egy 8-as alakú gumi Technic elemből jó csuklót lehet építeni. Már mentem is volna tovább, amikor a srác rögtön válaszolt: "Aha, abból nem lehet, mert nem nyúlik meg annyira". Ekkor ott termett egy másik kiállító, mondván, hogy: "Igenis lehet, elmondjam?"Mire a másik: "Elmondani könnyű, mindig csak magyarázol, meg mondod! Építsd meg!" Kihasználva az alkalmat kértem, hogy intézzék el ezt ők, és már mentem is arrébb a lánnyal. Ő csak annyit jegyzett meg, hogy döbbenet, egyesek életére és pillanatnyi (?) stílusára milyen hatással van a LEGO. Na igen... Míg a teremben voltunk, még egy, vonatablakokról szóló összeröffenésnek is a fültanúi voltunk.

V43-as MÁV mozdony
(Még több kép ITT)

A kiállítás végére érve gyorsan csereberéltem az előre megbeszélt cuccot egy jóval kedvesebb kiállítóval, majd iszkoltunk is ki a teremből. Kifelé vásároltunk a legkedvesebb ott lévő szervezőtől, valamint leültünk a szőnyegre építeni a kicsik közé. Két három-négy éves gyerkőc csatlakozott hozzánk az apukájával. Az egész kiállításon nem voltak sokan. Míg mi ott voltunk, több szervezőt láttam, mint látogatót.

Vegyes gondolatok és érzések kavarogtak bennem, mikor elhagytam a művelődési házat. Egyrészt, mint LEGOs, bántam, hogy egy-két dolgot leszámítva semmi újdonságot nem kaptam a kiállítástól. Emellett járt az agyam, hogyan lehet az, hogy egy kiállító vitát generál velem, a látogatóval. Mert bár én is MALUG fórumozó és LEGO rajongó vagyok, láthatóan "civilben" mentem el, egy lánnyal. Ha kiállít az ember, tisztában kell lennie azzal, hogy nem csupán "gyönyörködni fognak az alkotásokban". Rossz szájízt adott, hogy a szervezőktől egy spontán mosoly, semmi kedvesség nem érkezett, és szabadidejükben egymást is előszeretettel csipkedték (nem csak engem). Ugyanakkor vidám is voltam (és ez volt a domináns a hangulatomat nézve), mert kísérőmnek tetszett, amit látott, mivel új volt neki.

Update: A bejegyzés megírása óta az egyik vásárlóm szintén kellemetlen élményről számolt be. Egy HUNLTC-s kiállításon érdeklődött az egyik szervezőtől, hogy körülbelül hány katonát használtak fel a csata megépítéséhez, mire a válasz annyi volt: "Számold meg!". Ezután egy másik szervező, immár kedvesen igyekezett a válaszadással.

 

Kiss Károly


 

Nos, szerintem mndenkinek szíve ügye, mit épít, mi tetszik neki, én ezt a kis irományt nem azért tettem be, hogy bárkit is megsértsek, nyilván Karcsi sem ezért írta. De ha én ott kiállítottam volna, biztosan nem így viselkedtem volna.

 

Kit :)